119 éve vették, azóta a családé és még versenyeznek is vele

119 évvel ezelőtt, 1903-ban Sir George White, a „villamoskirály”, bristoli üzletember, tőzsdeügynök és később a Bristol Aeroplane Company alapítója 750 fontot költött egy csillogóan új Panhard-Levassorra, amelyet fia, Stanley White kapott a 21. születésnapjára. A francia autó a mai napig a White család tulajdonában van, Stanley unokája – aki szintén Sir George White – készül arra, hogy a hűséges Panhardot vezesse az idei RM Sotheby’s London-Brighton Veteránautó Verseny.

Valójában nem is a 21. születésnapján kapta meg a kulcsokat, Stanley-t ugyanis elküldték az ajándékáért Párizsba, ahol a 2,4 literes, négyhengeres „Centaure” motorral szerelt gépet, egy négyüléses, Labourdette által készített karosszériával adták át. A 40 mérföld/órás sebességre képes, lelkes új tulajdonosával a volán mögött a visszaút azonban korántsem volt könnyű.

Fotó: London To Brighton – Veteran Car Run

Vásárlásakor a Panhard fehérre volt festve, finom piros részletekkel (a képen 1903-ból, Stanley-vel a kormánynál Newquayben), de ezt a festést a család sötétzöld-fekete színűre változtatta, és a rendszámtáblák bevezetésével AE 10-es lajstromjelet kapta. „Ekkor festették le utoljára, 1904-ben” – mosolyog Sir George, aki nagyapja 1964-ben bekövetkezett halálakor örökölte a kocsit eredeti állapotában.

Stanley egyéb fejlesztései közé tartozott a szélvédő és a motorháztető, és a sebesség szerelmeseként egy cserélhető könnyűszerkezetes versenykarosszériát is rendelt hozzá.

Miután félig visszavonult White a somerseti Chard közelében lévő nyaralójába, a Yarty folyóhoz tett horgásztúrákra használta az autót. Az AE 10 először az ötvenes években indult a Veterán Autóversenyen, amikor Sir Alec Croydon, a BAC motorosztályának vezetője engedélyezte, hogy a versenyekre benevezzék.

A jelenlegi Sir George úgy véli, hogy ez lesz a Panhard 20. London–Brighton útja, az első kilenc Sir Alec irányítása alatt, a legutóbbi tíz pedig a saját tulajdonában.

„Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy az a vicces a futamban, hogy tudod, hogy el fog romlani a kocsid, de nem tudod, hogy hol és mikor! Azt hiszem, ez igaz – nevet. – Az a rendkívüli a Panhardban, hogy ha megfelelően felkészítjük, és ha minden úgy megy, ahogy reméljük, akkor gond nélkül el lehet hajtani vele Brightonba. Valójában azonban sosem az az igazán izgalmas verseny, amikor minden úgy megy, ahogy reméled, mert akkor nem érzed, hogy igazán megküzdöttél.”

„A mai technikához képest egy buta, öreg autóval száguldozunkl, de a siker érzése pont ettől óriási! Tényleg van valami egészen csodálatos abban, amikor hajnalban a Hyde Parkban találkozunk. Emlékszem, egyik évben az egész park és a víz felett alacsony köd volt. A félhomályban állva, a köddel mindenütt, megjelent egy autó viaszgyertyákkal a fényszóróiban. Egészen, egészen rendkívüli volt.

Aztán elhagyni a Hyde Parkot csodálatos. Hatalmas a feldobottság és a fantasztikus elégedettség érzése, ha eljutsz Brightonba, és az a szörnyű érzés, hogy jaj, ne, egy egész évet kell várnunk, hogy újra megtehessük ezt az egészet…”

Hó, tükörjég, és egy majdnem medve – Wirtmann győzött a Hargita Rallyn

Győzelemmel kezdte a szezont Wirtmann Ferenc és Kerekes József a román bajnokság idei első futamán, a Hargita Rallyn. A Grawe Életbiztosító Zrt. által támogatott páros Ford Escort Mk II-ese egyszer ugyan megtréfálta őket és éppen csak elgurult a célig, a pályabejáráson pedig a hó és a jég és egy majdnem medve is rájuk ijesztett.

„Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a versenyről – mondta Wirtmann. – Minden a versenyzőkért történt és minden nagyon flottul zajlott.

Wirtmann Ferenc–Kerekes József, Ford Escort Mk II, Hargita Rally 2025 — Escort Mk II, Hargita Rally 2025

Szenzációs pályák voltak, egész héten egyetlen gödörrel sem találkoztunk. Egyedül az időjárás miatt aggódtunk, miután a pályabejárásra leesett a hó és tükörjég volt az aszfalt. A versenyre azonban lekotorták, felszórták, így nyoma sem maradt a hónak. A pálya széle ettől függetlenül felázott és ahol nem volt padkavédelem, ott elég kihordásossá vált. Észnél kellett lenni, de nem volt vészes.

Az Escort jól működött, bár egyszer ránk ijesztett, amikor elment a töltés. A gyorsasági felétől dadogott a motor, majd 120-nál végleg megállt. Kiraktam üresbe és begurultunk a célba. Szerencsénk volt, mert a célvonalon még kettővel, de átgurultunk, aztán jöttek a nézők és betoltak.

Az indítómotorral szokott gond lenni, a generátorral eddig nem volt. Az Escort motorja magas fordulaton eléggé rezonál, ez okozza általában a problémát. Szerencsére hosszabb etap következett, így a gyorsasági után a srácok megjavították és késés nélkül folytathattuk.

Nagyon jó hangulatú verseny volt, Kovács Levente barátom hívott meg, aki szintén egy Escorttal versenyez Romániában. Most nem tudott indulni, ezért végig velünk volt, segített mindenben. Ezúton is nagyon köszönöm a segítségét.

A nézők is fantasztikusak voltak, a rendezők pedig mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. Szívesen megyünk vissza máskor is.“

Na de mi a helyzet a medvével? Ami errefelé valóban gyakori és minden ide látogatónak felhívják a figyelmét, hogy nem játék.

„Ezt nekünk is többször elmondták – veszi át a szót Kerekes Joti. – Annyit beszéltek róla, hogy amikor a pályabejáráson az út szélén megláttam egy barna állatot, felkiáltottam, ott egy medve. Feri rám néz, azt mondja, te, az egy tehén. Tényleg az volt, csak barna. Hát így találkoztunk egy majdnem medvével.

Én is csak meg tudom erősíteni Ferit, hogy nagyon jól szervezett verseny volt. Az egyik etapon volt egy rövid módosítás, egy rendezvény helyszínét kellett elkerülni. Erre kaptunk több információt is, amin felül a rendező küldött egy videót, hogy pontosan merre kell kerülni. Ilyet korábban még nem tapasztaltam.

Feri fél év nem ült autóban, de ez nem látszott rajta. Szerintem lendületesen autóztunk. Nem volt sok ellenfelünk historicban, de ennek ellenére nem rossz győzelemmel kezdeni a szezont, főleg egy ilyen jó versenyen.“

Bár a Wirtmann–Kerekes páros az Országos Historic Rallybajnokság első futamát kihagyta, a második versenyen, a júniusi Mecsek Rallyn biztosan ott lesznek.

„A Mecsek Rallytól a teljes magyar historic szezont tervezzük – mondta Wirtmann. – Üzenem Zsírpapának, hogy Pécsen találkozunk. Viszek neki gumit, hátha azzal meg tud verni.“

A Textura Sport Club partnerei: Grawe Életbiztosító Zrt., Textura Zrt., Valvoline és Sonax

Schneer László: Kiengedtem, de nem kellett volna

A D csoport negyedik és a D1-es kategória második helyén végzett Schneer László és Róma Gábor a Zemplén Rallyn Gruppe 2-es Lada 21011-essel. A Grawe Életbiztosító Zrt. által támogatott versenyzőpáros elkövetett egy apró hibát, ami miatt szuper rallyval fejezték be a versenyt. A pályák minőségét azonban ettől függetlenül kritikán alulinak értékelték.

„Célba értünk, és talán ez a legnagyobb pozitívuma a versenynek – mondta Schneer László. – A Zsiguli végig tökéletesen viselkedett, bár ezek a pályák nagyon igénybe vették. Annyit húztuk a hátulját, hogy a hátfal elgörbült.

Az eredménnyel elégedett lehetek, főleg azok után, hogy elkövettem egy hibát. Egy jobb 4 után szándékosan kijjebb engedtem, hogy amikor adom a gázt, ne álljon keresztbe. Rámentünk a felázott részre, azonnal lecsúszott az eleje és felültünk az árokpartra. Egy karcolás sem esett az autón, de nem tudtunk kijönni, ezért szuper rallyztunk. Az én hibám volt, nem foghatom semmilyen körülményre.

Próbálok pozitív lenni, hiszen tudjátok, hogy imádom a Kerek Lámpást, valahányszor beleülök, mindig megfiatalodok, fantasztikus érzés ezzel a kocsival menni.

Azt azonban el kell mondanom, hogy gyalázatosak voltak a pályák és méltatlan körülmények között versenyeztünk. Amikor a Historic bajnokságot először kiírták Magyarországon, akkor a szövetség megértette, hogy öreg versenyautókról van szó, amikhez nagyon nehéz, vagy egyáltalán nem lehet alkatrészt beszerezni, ezért csak aszfaltpályán versenyzünk, ami nem üti szét a kocsikat.

Erdőbényén olyan aszfalton mehettünk volna, amiből nagyon kevés van Magyarországon, de az elején nem volt padkavédelem, ezért sártengerben csúszkáltunk a kiváló aszfalt helyett. A murvás rész nem a Historicnak való, a szervizparkban lévő sártengerről nem is beszélve.

A verseny egyetlen pozitívuma, hogy egy perc csúszás sem volt, minden pontosan zajlott. Viszont ha az egészet nézem, akkor elgondolkodok rajta, hogy van-e értelme itthon indulni. Nagyon szeretek a magyar közönség előtt menni, de bárhol jártam külföldön, ennél csak jobb körülmények között versenyeztünk.

De hogy egy pozitívummal zárjam, ez volt az idei első magyar bajnoki, ahol (Wirtmann) Ferivel mind a ketten célba értünk. Gratulálok neki is és az egész csapatnak is. A szerelőimnek pedig nagyon köszönöm az egészéves munkájukat. Nélkülük elrajtolni sem tudtunk volna.“