119 éve vették, azóta a családé és még versenyeznek is vele

119 évvel ezelőtt, 1903-ban Sir George White, a „villamoskirály”, bristoli üzletember, tőzsdeügynök és később a Bristol Aeroplane Company alapítója 750 fontot költött egy csillogóan új Panhard-Levassorra, amelyet fia, Stanley White kapott a 21. születésnapjára. A francia autó a mai napig a White család tulajdonában van, Stanley unokája – aki szintén Sir George White – készül arra, hogy a hűséges Panhardot vezesse az idei RM Sotheby’s London-Brighton Veteránautó Verseny

Valójában nem is  a 21. születésnapján kapta meg a kulcsokat, Stanley-t ugyanis elküldték az ajándékáért Párizsba, ahol a 2,4 literes, négyhengeres „Centaure” motorral szerelt gépet, egy négyüléses, Labourdette által készített karosszériával adták át. A 40 mérföld/órás sebességre képes, lelkes új tulajdonosával a volán mögött a visszaút azonban korántsem volt könnyű.

Fotó: London To Brighton – Veteran Car Run

Vásárlásakor a Panhard fehérre volt festve, finom piros részletekkel (a képen 1903-ból, Stanley-vel a kormánynál Newquayben), de ezt a festést a család sötétzöld-fekete színűre változtatta, és a rendszámtáblák bevezetésével AE 10-es lajstromjelet kapta. „Ekkor festették le utoljára, 1904-ben” – mosolyog Sir George, aki nagyapja 1964-ben bekövetkezett halálakor örökölte a kocsit eredeti állapotában.

Fotó: London To Brighton – Veteran Car Run
Fotó: London To Brighton – Veteran Car Run
Fotó: London To Brighton – Veteran Car Run
Fotó: London To Brighton – Veteran Car Run

Stanley egyéb fejlesztései közé tartozott a szélvédő és a motorháztető, és a sebesség szerelmeseként egy cserélhető könnyűszerkezetes versenykarosszériát is rendelt hozzá.

Miután félig visszavonult White a somerseti Chard közelében lévő nyaralójába, a Yarty folyóhoz tett horgásztúrákra használta az autót. Az AE 10 először az ötvenes években indult a Veterán Autóversenyen, amikor Sir Alec Croydon, a BAC motorosztályának vezetője engedélyezte, hogy a versenyekre benevezzék.

A jelenlegi Sir George úgy véli, hogy ez lesz a Panhard 20. London–Brighton útja, az első kilenc Sir Alec irányítása alatt, a legutóbbi tíz pedig a saját tulajdonában.

Fotó: London To Brighton – Veteran Car Run

„Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy az a vicces a futamban, hogy tudod, hogy el fog romlani a kocsid, de nem tudod, hogy hol és mikor! Azt hiszem, ez igaz – nevet. –  Az a rendkívüli a Panhardban, hogy ha megfelelően felkészítjük, és ha minden úgy megy, ahogy reméljük, akkor gond nélkül el lehet hajtani vele Brightonba. Valójában azonban sosem az az igazán izgalmas verseny, amikor minden úgy megy, ahogy reméled, mert akkor nem érzed, hogy igazán megküzdöttél.”

Fotó: London To Brighton – Veteran Car Run

„A mai technikához képest egy buta, öreg autóval száguldozunkl, de a siker érzése  pont ettől óriási! Tényleg van valami egészen csodálatos abban, amikor hajnalban a Hyde Parkban találkozunk. Emlékszem, egyik évben az egész park és a víz felett alacsony köd volt. A félhomályban állva, a köddel mindenütt, megjelent egy autó viaszgyertyákkal a fényszóróiban. Egészen, egészen rendkívüli volt.

Aztán elhagyni a Hyde Parkot csodálatos. Hatalmas a feldobottság és a fantasztikus elégedettség érzése, ha eljutsz Brightonba, és az a szörnyű érzés, hogy jaj, ne, egy egész évet kell várnunk, hogy újra megtehessük ezt az egészet…”

Fotó: Wirtmann Ferenc // Diósgyőr Rally

Wirtmann elaludt, de győzött

A D korcsoport első és az abszolút értékelés harmadik helyét szerezte meg Wirtmann Ferenc és Kerekes József a HUMDA Rally Országos Historic Bajnokság második futamán, a Diósgyőr Rallyn. A Ford Escort Mk II-es ezúttal is hibátlanul működött, kaptak ugyan egy lassú defektet, de ez nem hátráltatta a párost, mindössze vasárnap reggel a rajt előtt akadt némi riadalom a csapatban. 

„Jó verseny volt – mondta Wirtmann Ferenc. – Ifj. Érdi Tibi Sierrájával és Varga Zoli BMW-jével nem tudtuk felvenni a versenyt, de így is volt küzdelem. Sajnáltam, hogy Rónay Laci a Toyotával és Szemám Sanyi a Subaruval kiestek, velük lehetett volna még csatázni, de Nagy Tibi is jól ment a Golffal. Pár helyi srác pedig a saras, gödrös pályákon olyan időket autózott, hogy csak pislogtunk. 

Fotó: Wirtmann Ferenc–Kerekes József // Diósgyőr

Mályinkán a rossz minőségű rész nem feküdt nekünk. Az Escorton 13 colos kerék van, széles gumikkal, ami a jó minőségű aszfalton kiváló, de a gödrös dobálós részeken minden pillanatban ki akarta csavarni a kezemből a kormányt. 

Az autó jól viselkedett, Benító főmérnök úr a verseny előtt átnézte, azt mondta, rendben lesz. Úgy is volt. Egy defektet kaptunk ezen a rossz részen, de lassú defekt volt, nem hátráltatott minket. 

Fotó: Wirtmann Ferenc // Benító főmérnök úr, Diósgyőr Rally

A DVTK stadionban nagyon színvonalas szervizpark volt, a célban rengetegen voltak, nagyon szép serlegeket kaptunk, úgyhogy jövünk jövőre is.“

Na de mi történt vasárnap reggel, ami miatt 30 másodperc büntetést kapott a páros? 

„Elaludtunk – nevet Kerekes Joti. – Szép kényelmesen mentünk a parc ferméhez, amikor Nagy Tibi – a legnagyobb ellenfelünk – hív, hogy hol vagyunk, mert már be kellene mennünk az autóért. Na onnantól kezdve nagyon siettünk, de így is késtünk három percet, ami miatt 30 másodperc büntetést kaptunk.

Fotó: Kerekes József // Diósgyőr

Egyértelműen navigátor hiba volt, de az az egy vigasztal, hogy 37 éves pályafutásom alatt még soha sem késtünk az én hibámból. Ha a következő 37 évet is megúszom hiba nélkül, akkor szerintem ezt a mostanit is megbocsátják nekem. 

Szerencsére a végeredményt nem befolyásolta. A korcsoportunkat megnyertük, ami egy másfeles szorzójú versenyen fontos dolog, ennél többet nem tehettünk volna. A következő versenyünk, a Mecsek Rally is másfeles szorzójú lesz, úgyhogy ma még pihenünk egyet, de holnap el is kezdjük a felkészülést.“

Fotó: Wirtmann Ferenc–Kerekes József // Diósgyőr

A Textura Sport Club partnerei: Textura Zrt., Valvoline és Sonax