Bakhát, néző és a kántor

Szokás szerint, az idén is sok kritikát kaptak az Eger Rali pályái. Volt ugyan, ahol friss aszfalt réteg került az utakra, de rövidebb szakaszokon elég töredezett, bakhátas szakaszon zajlott a verseny. Ez pedig azt a problémát generálta, hogy a verseny nagy részére alacsonyra ültetett autókkal kellett volna készülni, a rossz minőségű részen viszont ezek hasa leért. De hát ez is a rali része, mondhatnánk, ha ezzel nem is ért egyet mindenki.

Sokkal több problémát okoztak viszont a murvakihordások. Többek között Turi is egy ilyenen csúszott el, de másnak is voltak belőle problémái. A rendező szerint ezt a magyar szokás okozza, amely szerint divat levágni a kanyarokat még akkor is, ha annak nem sok értelme van. Ez ellen az egyetlen megoldás a kanyarok legumizása lenne, ami viszont azért nem tetszik a versenyzőknek, mert ha rámennek a gumira, akkor az tönkre teszi az autót. Egyébként a murvakihordások nem csak a versenyzőknek, hanem a rendezőnek is gondot okoz. Egyrészről a verseny után le kell takarítani a murvát, másrészről a sok levágás tönkreteszi a padkát, ami az út közúti mivoltában is kárt tesz, vagyis a verseny után lehet helyreállítani.

Szintén kapott némi kritikát a rendező azért, mert vasárnap a rali 1 előtt kétszer is végigment a pályákon az RTE mezőnye. A rendező szerint azonban nem tettek nagyobb kárt a pályákon, mint amilyet a rali 1 első harminc autója tesz. A közönség viszont egyértelműen díjazta, hogy a rali 1 mellett az RTE mezőnyét is láthatja. Többen is voltak vasárnap, mint a sokéves átlag.

Az RTE volt az oka annak is, hogy vasárnap a tervezetthez képest 45 perccel később rajtolt a rali 1 mezőnye, ugyanis több RTE résztvevő volt, mint amire a rendező számított. Ha most rosszindulatú akarnék lenni, akkor írhatnám, hogy a matekzseni Lakatos Róbert, a veszprémi prológ után megint nem tudott számolni, de nem akarok rosszindulatú lenni. Végül is ennél nagyobb baj ne érjen minket, hogy több autót kell megnézni a pálya szélén.

Egy verseny megrendezése mindig számtalan problémát vet fel. A Miskolc Rali alatt például választásokat rendeznek, ezért vasárnap nem lehet az utakat lezárni. Az Eger Rali pedig az egyik legnagyobb egyházi ünnepre, Virágvasárnapra esett. Ezért két gyorsaságit is meg kellett szakítani, hogy a pap illetve a kántor eljuthasson „munkahelyére”, ami talán okozott némi kellemetlenséget, de el kell fogadnunk azt is, hogy más embereknek más a fontos, és végül is mi jártunk náluk vendégségben. Annál inkább tisztelni kell Egerszólát valamennyi érintett lakosát, ahol a virágvasárnapi misét a rali miatt vasárnapról szombatra tették át. Ezúton is köszönjük valamennyi ralit szerető nevében.

Ezúttal sem úsztuk meg a versenyt baleset nélkül, bár gyorsan hozzáteszem, hogy nem a rali okozta. Korábbi években előfordult, hogy egy kerítésen akadt fent egy néző, most egy faág szakadt le alatta, és szenvedett súlyos gerincsérülést. Ezúton kívánunk neki jobbulást. De azért nem árt, ha megjegyezzük, a fizika törvényei a raliversenyek alatt sem változnak, és ha egy faág hétköznap nem bír ki valakit, akkor gyorsasági idején sem fogja.

Amivel viszont nem nagyon lehet mit kezdeni, az a részegemberek sora, akik már reggel nyolckor kirajzanak a pályára. Persze 8:15-re azt sem tudják, hogy hol vannak, és reggel valószínűleg arra sem emlékeznek, hogy hol voltak előző nap. Csak azt nem értem, hogy ezért minek kell kimenni a versenyre. Otthon az árokparton sokkal kényelmesebb berúgni, és még a hazatalálással sem lenne gondjuk. Persze a mama előtt baromi ciki ilyet csinálni, de raliversenyen is az.

Fotó: Pál István Bence // Zagyva Dorka

Zagyva Dorka: Zagyvaróna csodálatos gyorsasági

Rengeteget tanult Zagyva Dorka pályafutása első ORB2-es és egyben első komoly aszfaltos rallyversenyén, a Salgó Rallyn. Édesapjával, Zagyva Lajos csak a célba érkezésre és a tapasztaltszerzésre koncentráltak, ám ezt jócskán túl teljesítették, hiszen a Citroën C2 R2 Max-szal az abszolút értékelés 11., még az RC4-es kategória 7. helyén végeztek. 

„Nagyon boldog vagyok – kezdte Zagyva Dorka. – Régen versenyeztem már aszfalton, ilyen gyors és komoly pályákon pedig még soha sem mentem, ezért nagyon izgultam a verseny előtt.

A két pálya közül Szuhától tartottam egy kicsit, mert felhordásos, szűk, fák között kell menni… De amikor először lejöttünk rajta, apával egymásra néztünk és azt mondtuk, ez nagyon jó pálya. Zagyvaróna pedig csodálatos: gyors, technikás, nagyon tudni kell rajta helyezkedni. 

Fotó: Pál István Bence // Zagyva Dorka

Ez első körben még egy kicsit tapogatóztam, de aztán egyre jobban kezdtem használni az autót. Be mertem menni tőre, tudtam improvizálni, alkalmazkodni a változó körülményekhez. Nagyon élveztem. 

Ha az időeredményünket nézed, akkor látszik, hogy van hová fejlődnöm, de így első lépésnek ez nagyon jó volt. Büszke vagyok apára is, akinek szintén ez volt az első Salgó Rallyja, és nem sokkal több rutinja van a navigálásban, mint nekem a vezetésben, ennek ellenére hibátlan munkát végzett.

A következő verseny a Mecsek Rally lehet, ami közvetlenül a szóbeli érettségi után lesz. Nem tudom, hogy bevállaljuk-e. Utána viszont szeretnék minél többet időt autóban tölteni, minél többet tanulni a rallyról.

Fotó: Pál István Bence // Zagyva Dorka

Köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy elrajtoljak életem első Salgó Rallyján, köszönöm a szurkolást, a jókívánságokat, a lájkokat. Nagyon jól estek.“

Dorkánál csak édesapja, Zagyva Lajos volt elégedettebb, akinek szintén ez volt az első Salgó Rallyja, de úgy tűnik nem az utolsó, hiszen nagyon megtetszettek neki a pályák. 

„Nagyon pozitív tapasztalatokkal és mondhatom azt is, hogy élményekkel lettem gazdagabb – mondta. – Dorka ahhoz képest, hogy élete első ORB2-es versenye volt és most ment először gyors, valódi aszfaltos pályákon, szerintem nagyon jól teljesített. 

Fotó: Pál István Bence // Zagyva Dorka

Az első körben tapogatóztunk. Megbeszéltük, hogy nem megyünk gyorsan, a tapasztalatszerzés a cél, de Dorka betegesen nézi az időket. Szerinte nagyon rosszul jöttünk, de mondtam, hogy ne foglalkozzon vele. 

Zagyvarónán első körben 10:16-ot jöttünk, másodikban 10:04-et, harmadikban 9:59-et. Ez még messze nem pályacsúcs, de látszik rajta az egyenletes fejlődés.

Ami engem illet, rettenetesen koncentráltam a számolásra, de a navigálásra is. A gyorsaságin csak az itinert tudtam diktálni, ott semmire nem volt idő, hogy itt engedd ki, vagy oda helyezkedj. Etapon meg tudtuk beszélni a tapasztaltainkat, de már közel van Dorka ahhoz, hogy egy profi navigátor többet tud segíteni neki, mint én. 

Fotó: Pál István Bence // Zagyva Dorka

Bármennyire is hihetetlen, még én sem versenyeztem a Salgó Rallyn. Valahogy mindig kimaradt, de már látom, hogy nagy hiba volt. Mind a két pálya nagyon tetszett, nekem Szuha talán még jobban. Az pedig, hogy többször is keresztezzük a Zagyva folyót, megint csak nagyon különleges dolog volt számomra. Szerintem nem most jártam itt utoljára. 

Ahogy Dorka is mondta, a következő hetekben a tanulásra koncentrál, az a fontosabb. Ha az érettségi után készen áll a Mecsek Rallyra, akkor ott indulunk, ha nem, akkor megyünk a következő versenyen.“

Zagyva Dorka együttműködő partnere a Vértes és Vidéke Kft.