Hét évvel ezelőtt volt szerencsém Ken Blockkal interjút készíteni. Nem volt könnyű összehozni, kicsit úgy indult, mint egy királyi audiencia, de végül egy teljesen hétköznapi rallyrajongóval találtam szemben magam. Vagyis dehogy is volt hétköznapi. 

2015-ben, egy újonnan induló lap – aminek végül csak egy száma született meg –, a No Limit akart egy igazi nagy durranást a címlapra. Javasoltam, hogy készítsünk interjút Ken Blockkal. De ne csak egy kiküldjük a kérdéseket és a sajtósa válaszol cikket írjunk, hanem beszélgessünk vele személyesen. 

Jó – szólt a válasz. Ken Block lesz a címlapon, kap tíz oldalt az interjú, a többit intézd. 

Szerencsére, Block egyik támogatója, a Monster Energy is jó ötletnek találta a dolgot és már úton is voltam Rigába, a rallycross világbajnoki futamra. 

Iszonyú jó mezőny volt Sébastien Loebbel, Mattias Ekströmmel, Petter Solberggel. Emlékszem, hogy milyen közvetlen volt mindenki. Solberget többször is sikerült elkapnom pár szóra, a beszélgetés vége pedig az lett, hogy ha erre jársz, ugorj be hozzánk (a motorhome-ba) egy kávéra. 

Legnagyobb örömömre egy szállodában laktunk Ken Blockkal és a bárban összefutottam, na nem vele, hanem a spotterével. 

Szerinted van esélyem rá, hogy este megigyak egy sört Ken Blockkal? – kérdeztem tőle. 

Kizárt – mondta – soha sem iszik alkoholt. Pech.

Maradt a hivatalos interjú időpont. 10 percet kaptam. Na persze, 10 oldalra… Oké, hogy nagy képek lesznek az újságban, de akkor is. Előző nap Petter Solberggel készítettem interjút. Ott is tíz percről volt szó, de aztán sokkal több lett. Persze Petter mindig is szeretett sztorizni. 

Aztán jött a sajtós, hogy lehetne-e, hogy két magyar újságíró közösen készítsen vele interjút, mert kevés ideje van. Kizárt mondtam, akkor inkább felejtsék el az egészet. Címlap sztoriról van szó, nem jelenhet meg ugyanaz az interjú egy másik magyar lapban is. Jó, jó, jó. 

A szervizparkban aztán magam is megbizonyosodhattam róla, miért kizárt, hogy megigyak vele egy sört. A legtöbb sztár fel-alá járkált, bárkivel beszélgethettél, de amikor megérkezett a Ford Focus, amivel egy sofőr hozta Blockot, azonnal lekordonoztak mindent. Emlékszem rá, Petter Solberg a kordonon kívülről kiabált be Blocknak, aki intett, hogy menjen már be egyet dumálni. Solberg átjutott a kordonon, más nem. 

Másnap az interjú előtt meg kellett várnunk, míg Ken Block megvacsorázik, utána fogadott mindenkit. 

Na eddig tartott a szárallűr, meg a megközelíthetetlenség. Nyilván el kell fogadni, hogy ha mindenki lépten, nyomon Ken Blockkal akar interjút készíteni, akkor nem tud a versenyzésre koncentrálni. És azt is be kellett látni, hogy a YouTube videóinak köszönhetően nagyobb sztár volt, mint Sébastien Loeb. 

„Egészen kis koromtól fogva imádom a rallyt – vágott a közepébe. – A nyolcvanas években hozták be a négykerék-hajtást a rallyba és az amerikai magazinok tele voltak az Audikkal. Aztán a Pikes Peaket közvetítették a tévében, ahol a Peugeot és az Audi is versenyzett, na, hát az aztán végképp megragadott. Nagyon szerettem vezetni és imádtam a környékünkön lévő szűk, kanyargós utakat, ahol én is úgy éreztem magam, mint egy rallyversenyző. Soha sem érdekelt a tipikus amerikai autósport, tudod az ovál, meg hogy egyenesen mennek. 

A rallyban viszont csúsznak az autók, ugratnak, van murva, hó, aszfalt minden. Azt hiszem, ez fogott meg benne, mert előtte őrült gördeszkás, snowboardos, dirtbike-os voltam. Ezek után a rally volt a legotthonosabb a számomra és ez volt az, amit tényleg akartam csinálni. Egy tipikus pályaverseny számomra unalmas, mert ugyanazokat a dolgokat ismételgeted. A rallyban nagyon érdekelt, hogy különböző talajon versenyeznek és lehet ugratni, ez sokkal izgalmasabb.“

Eddig a pontig két kérdést tudtam feltenni neki, de máris egy életre megnyert. Hatalmas lelkesedéssel mesélt a rallyról, úgy, mintha az Akropolisz Rallyn a pálya szélén találkoztam volna egy szurkolóval, egy sátorban töltött éjszaka után. 

Aztán arra terelődött a szó, hogy ha ennyire szereti a rallyt, miért várt vele 38 éves koráig? 

„Nem tudtam róla, hogy egyáltalán létezik rallyversenyzés az Államokban, azt hittem, hogy ez csak egy európai dolog. Aztán Travis Pastrana indult pár rallyversenyen 2004-ben, én meg elcsodálkoztam, hogy jé, van rally az Államokban? Hát akkor én is versenyezhetek. Azonnal beiratkoztam egy rallyiskolába. 

Amikor először vezettem egy igazi rallyautót, úgy, mint a rallyversenyzők, az olyan volt, mint amikor egy álom megvalósul. Elmondani nem tudom milyen jó volt.“

Itt akár véget is érhetne a cikk, hiszen pontosan megtudhattuk milyen ember is volt Ken Block valójában. 

A tíz percet próbáltam kihúzni, ő pedig ezredszerre is elmesélte, hogyan találkozott a gymkhana kifejezéssel, hogy csak gyakorolni akart és csak úgy viccből forgatták az első videót. Még őt is meglepte, mennyi ember volt kiváncsi rá. 

Aztán beszélgettünk arról is, hogy ő a gymkhana királya és hogy mekkora dolog ilyen videókat forgatni. 

„Csak a koreográfia a lényeg, nem igényel akkora vezetési tudást, itt – mutatott a rallycross vb szervizparkjára – mindenki meg tudná csinálni.“

De akkor miért nem teszi? – kérdeztem. 

„Nem tudom, ezt tőlük kérdezd.“

Nem kellett megkérdezni, hiszen ekkor már világos volt. Ken Block nem elsősorban a vezetési tudása miatt lett olyan népszerű, hanem a munka miatt, amit egy-egy ilyen videó elkészítésébe tett. 

Amolyan ösztönös marketing zseni volt, aki sokkal jobban adta el magát, mint az egész rally világbajnokságot a promótere. 

Nem tudom emlékeztek-e Ken Block frizurájára? Nem? Komoly kutatást kellett végeznem, hogy olyan képet találjak róla, amikor nincs a fején sapka. A szponzor sapkája. (Egyébként rövidre vágott frizurája volt, amit a sapka nem tud összeborzolni.)

Többször láttam őt hivatalos sajtótájékoztatón, aminek a koreográfiája ugyanaz volt: Ken Block leült, csodálkozva megnézte a Monster Energy dobozát, kinyitotta, ivott belőle egy kortyot és letette. Pontosan úgy, hogy a Monster felirat látszódjon, amikor fényképet készítenek róla. 

Ezek olyan tulajdonságok voltak, amit oktatni kellene az autóversenyző iskolákban. 

Na de még egy sztori a végére. 2015-ben Hockenheimben volt egy őrületes rajtja Blocknak a rallycross vb-n. Hatodiknak indult, harmadiknak fordult, a gumibálát pedig úgy körzőzte le, mint ahogyan a gymkhana videóiban láttuk tőle. Még most is libabőrös a karom. 

„Nagyon új az autónk – magyarázta – és még tanuljuk, hogy milyen szituációkban vagyunk előnyben vele. Hockenheimben úgy állítottam be mindent, hogy az első kanyar külső ívén legyen a legjobb. Tudnod kell, hogy az autód hol a legjobb, hol vagy előnyben a többiekkel szemben és azt kell kihasználni. Az idén sok műszaki hibánk, balszerencsénk volt, de időnkét meg tudtuk mutatni, hogy mire képes az autónk. Hockenheim jó volt, mi?“

Jó bizony.

Az Ewrc szerint 25 rally világbajnoki futamon vett részt, ahol a legjobb eredményét a 2013-as Mexikó Rallyn érte el egy hetedik helyezéssel. Az amerikai rallybajnokságban öt győzelmet aratott és tavaly valamint tavaly előtt is második lett a sorozatban. A rallycross világbajnokságon pedig két futamon is dobogóra állhatott. Ami nem rossz egy rally rajongótól, akiből 38 évesen lett versenyző. 

De nem ezért fogunk Ken Blockra emlékezni, hanem az őrült videói miatt, amellyel megtanította nekünk a gymkhana kifejezést és amiket nem lehet elégszer megnézni. 

55 évesen – egy nagyon teljese élet után, de mégis túl korán – veszítettük el az autósport egyik legnagyobb legendáját. 

Viszlát #43!