MHH Kart Team csapatélet: Balu a szerelő/tanítómester

Három éve oszlopos tagja az MHH Kart Teamnek Németh Balázs, közismertebb nevén Balu, aki a tízéves Krózser Menyhért szerelője és tanítója is egyben. Kicsit olyan a kapcsolatuk, mint a Forma—1-es versenyzőknek a mérnökeivel. Vagyis még annál is szorosabb.

Nem ritka, de nem is túl gyakori a gokartsportban, hogy a szerelő nem csak a gokart műszaki felkészítésével foglalkozik, hanem versenyzői coach, tanár és barát is egyben. Balu ilyen.

„Szerelőként a legfontosabb feladatom a gokart felkészítése, beállítása és versenyhétvégéken előforduló hibák kijavítása — meséli. — Mivel én is versenyeztem ezért látom, hogy mi történik a pályán, akinél van rá igény, azt a versenyzőt tanítani is tudom.“

A gyerekek tanítása nem egyszerű feladat, nincs mindenkire érvényesíthető recept, leginkább a versenyző személyiségét kell kiismerni.

„Menyával három éve dolgozom együtt, de már az első versenyen megvolt köztünk az összhang. Nagyon tehetségesnek tartom, de ennél sokkal fontosabb, hogy tanulni akar, ha elmondok neki valamit, azt többnyire meg tudja csinálni. Az is beszédes, hogy akár edzésen, akár versenyen figyeli, hogy mit mutatok neki a pálya széléről. Ez sem jellemző mindenkire a korosztályában.“

A tanítás a téli tesztek alatt kezdődik, amikor szabadabban mozoghat a szerelő/tanár és akár a pályára is bemehet.

„Szeretem a pályát lépésről lépésre felépíteni a gyerekekkel, mindig csak egy részére koncentrálni, hogy a figyelmét ne ossza meg nagyon. Mindig van nálam pályarajz, amin megmutatom neki az ideális ívet és lerajzolom rá azt is, hogy ő hol megy. A fékpontok gyakorlására ilyenkor be is szoktam menni a pálya szélére és megbeszéljük, ott fékez, ahol állok.

Eleinte nehéz átlépni az emberben lévő természetes félelemérzetet. Nem olyan könnyű a gokartot a kanyarban kiengedni a fehér vonalig. Az is egy visszatérő hiba, hogy önkéntelenül is elemeli a versenyző a lábát a gázról. Ezt ő maga észre sem veszi. Erre jó a kamera vagy a telemetria, ha meg tudod mutatni neki, hogy látod, itt vetted el, akkor elhiszi.

Ha ezek az alapok megvannak, akkor meg kell tanulni a kanyar felépítését, ami három részből áll: az első a fékezés, a második amikor elfordítod a gokartot és eléred a kanyar csúcspontját, a harmadik pedig a kigyorsítás. Ez így elmondva logikus, de ha az első kettőt nem csinálod meg rendesen, akkor nem tudsz kigyorsítani sem. Ha a kanyar felépítését megtanulja egy versenyző, akkor az új pályákat is könnyebben dolgozza fel.“

Balu 2006. és 2011. között maga is versenyzett Mini Maxban majd Juniorban. 2010-ben magyar bajnok lett. A gokart szerelést pedig édesapjától tanulta.

„Apám volt a szerelőm, tőle tanultam a műszaki alapokat. Amikor pedig nem tudott eljönni a versenyemre, akkor én szereltem magamnak. 2011-ben hagytam abba a versenyzést, akkor már szereltem más csapatoknak is, hogy kiegészítsem a költségvetésemet. A versenyzői pályafutásom után nagyon hiányzott volna maga a közeg, a társaság, ezért is lettem szerelő. Szerencsés vagyok, mert a munkám egyben a hobbim is. Ha pedig látom, hogy egy gyerek, akinek én készítettem fel a gokartját, én tanítottam versenyezni, sikereket ér el és boldog arccal áll a dobogón, az nekem is hatalmas öröm.“

Az MHH Kart Team együttműködő partnerei:

Metál Hungária Holding Zrt., Carsystem Hungária Kft., Pillango GmbH

További információ

www.facebook.com/menya.hu

Fotó: Pál István Bence // Zagyva Dorka

Zagyva Dorka: Zagyvaróna csodálatos gyorsasági

Rengeteget tanult Zagyva Dorka pályafutása első ORB2-es és egyben első komoly aszfaltos rallyversenyén, a Salgó Rallyn. Édesapjával, Zagyva Lajos csak a célba érkezésre és a tapasztaltszerzésre koncentráltak, ám ezt jócskán túl teljesítették, hiszen a Citroën C2 R2 Max-szal az abszolút értékelés 11., még az RC4-es kategória 7. helyén végeztek. 

„Nagyon boldog vagyok – kezdte Zagyva Dorka. – Régen versenyeztem már aszfalton, ilyen gyors és komoly pályákon pedig még soha sem mentem, ezért nagyon izgultam a verseny előtt.

A két pálya közül Szuhától tartottam egy kicsit, mert felhordásos, szűk, fák között kell menni… De amikor először lejöttünk rajta, apával egymásra néztünk és azt mondtuk, ez nagyon jó pálya. Zagyvaróna pedig csodálatos: gyors, technikás, nagyon tudni kell rajta helyezkedni. 

Fotó: Pál István Bence // Zagyva Dorka

Ez első körben még egy kicsit tapogatóztam, de aztán egyre jobban kezdtem használni az autót. Be mertem menni tőre, tudtam improvizálni, alkalmazkodni a változó körülményekhez. Nagyon élveztem. 

Ha az időeredményünket nézed, akkor látszik, hogy van hová fejlődnöm, de így első lépésnek ez nagyon jó volt. Büszke vagyok apára is, akinek szintén ez volt az első Salgó Rallyja, és nem sokkal több rutinja van a navigálásban, mint nekem a vezetésben, ennek ellenére hibátlan munkát végzett.

A következő verseny a Mecsek Rally lehet, ami közvetlenül a szóbeli érettségi után lesz. Nem tudom, hogy bevállaljuk-e. Utána viszont szeretnék minél többet időt autóban tölteni, minél többet tanulni a rallyról.

Fotó: Pál István Bence // Zagyva Dorka

Köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy elrajtoljak életem első Salgó Rallyján, köszönöm a szurkolást, a jókívánságokat, a lájkokat. Nagyon jól estek.“

Dorkánál csak édesapja, Zagyva Lajos volt elégedettebb, akinek szintén ez volt az első Salgó Rallyja, de úgy tűnik nem az utolsó, hiszen nagyon megtetszettek neki a pályák. 

„Nagyon pozitív tapasztalatokkal és mondhatom azt is, hogy élményekkel lettem gazdagabb – mondta. – Dorka ahhoz képest, hogy élete első ORB2-es versenye volt és most ment először gyors, valódi aszfaltos pályákon, szerintem nagyon jól teljesített. 

Fotó: Pál István Bence // Zagyva Dorka

Az első körben tapogatóztunk. Megbeszéltük, hogy nem megyünk gyorsan, a tapasztalatszerzés a cél, de Dorka betegesen nézi az időket. Szerinte nagyon rosszul jöttünk, de mondtam, hogy ne foglalkozzon vele. 

Zagyvarónán első körben 10:16-ot jöttünk, másodikban 10:04-et, harmadikban 9:59-et. Ez még messze nem pályacsúcs, de látszik rajta az egyenletes fejlődés.

Ami engem illet, rettenetesen koncentráltam a számolásra, de a navigálásra is. A gyorsaságin csak az itinert tudtam diktálni, ott semmire nem volt idő, hogy itt engedd ki, vagy oda helyezkedj. Etapon meg tudtuk beszélni a tapasztaltainkat, de már közel van Dorka ahhoz, hogy egy profi navigátor többet tud segíteni neki, mint én. 

Fotó: Pál István Bence // Zagyva Dorka

Bármennyire is hihetetlen, még én sem versenyeztem a Salgó Rallyn. Valahogy mindig kimaradt, de már látom, hogy nagy hiba volt. Mind a két pálya nagyon tetszett, nekem Szuha talán még jobban. Az pedig, hogy többször is keresztezzük a Zagyva folyót, megint csak nagyon különleges dolog volt számomra. Szerintem nem most jártam itt utoljára. 

Ahogy Dorka is mondta, a következő hetekben a tanulásra koncentrál, az a fontosabb. Ha az érettségi után készen áll a Mecsek Rallyra, akkor ott indulunk, ha nem, akkor megyünk a következő versenyen.“

Zagyva Dorka együttműködő partnere a Vértes és Vidéke Kft.