Csomós Mixi

Nagy Attila: Nem tudtam a lábam a taposólemezen tartani

A sofőröknek és a navigátoroknak egyaránt komoly kihívást jelentett kihívást jelentett a Róma Rally. A 32 kilométeres gyorsaságin húsz percen keresztül szinte levegővételre sem volt idő. Emellett etapon sem lehetett lazsálni, hiszen szinte folyamatosan jöttek a támpontok, amiket könnyű volt elvéteni. Péntekről szombatra virradóan pedig a pihenésre sem maradt sok idő. Csomós Mixi navigátora, Nagy Attila mesélt a nem mindennapi tapasztalatairól. 

„Embert próbáló – foglalta össze két szóban a Róma Rallyt Nagy Attila navigátor. – A pályák tényleg szenzációsak, életemben nem láttam még ennyi kanyart, ráadásul nem csak simák, hanem igazi terhelősek. Sok volt a ritmusváltás. Többször előfordult, hogy harminc kanyar volt egymás után, tíz méternél is rövidebb egyenesekkel, aztán jött 150 méter, majd újra kezdődött egy tíz–húsz kanyarból álló kombináció. 

Sokat mentünk felfelé, aztán sík úton, majd lefelé, aztán hirtelen megint felfelé. Ilyenkor nagyon észnél kell lenni, mert folyamatosan változik a féktáv. 

A 32 kilométeres pályán annyi kanyar volt, hogy a húsz perc alatt talán kétszer tudtam rendesen levegőt venni. Az egyik száz méteres egyenesben lélegeztem fel egyet és majdnem le is maradtam a jobb 45-ről. 

Fotó: Csomós Mixi

Készültünk a melegre, én például melegben, napsütésben jártam futni, de ilyen hőségre nem számítottunk. Vizes törölközőbe kellett tekerni a vizes palackjainkat, úgy kibírtak egy gyorsaságit. A taposólemezen folyamatosan szteppeltem. Annyi meleg ömlött be a tűzfalon keresztül, hogy nem tudtam rajta tartani a lábamat. 

Péntek este a Colosseum melletti szuperspeciállal kezdtünk, amit olyan szűk helyen rendeztek, hogy az eredetileg kirakott három sor gumit le kellett csökkenteni egyre, hogy elférjenek az autók. Ez a gyorsasági eléggé elhúzódott. Utána volt két és fél óránk az esti parc fermébe érni. Mi picivel több mint egy óra alatt tettük meg a távot, de mivel az olasz szabályok nem teszik lehetővé a korai érkezést, várnunk kellett másfél órát. Így hajnal kettőre értünk a szállásra, és reggel hatkor már indulhattunk is. 

Nagyon kemény verseny volt a Róma Rally, nagyon elfáradtunk. Talán éppen ezért esett különösen jól az a sok szeretet, amit a szurkolóktól kaptunk. Hihetetlen, hogy ennyien követik a versenyzésünket és ennyien szurkolnak nekünk. Nagyon hálásak vagyunk érte.“

Fotó: Pál István Bence // Zagyva Dorka

Zagyva Dorka: Zagyvaróna csodálatos gyorsasági

Rengeteget tanult Zagyva Dorka pályafutása első ORB2-es és egyben első komoly aszfaltos rallyversenyén, a Salgó Rallyn. Édesapjával, Zagyva Lajos csak a célba érkezésre és a tapasztaltszerzésre koncentráltak, ám ezt jócskán túl teljesítették, hiszen a Citroën C2 R2 Max-szal az abszolút értékelés 11., még az RC4-es kategória 7. helyén végeztek. 

„Nagyon boldog vagyok – kezdte Zagyva Dorka. – Régen versenyeztem már aszfalton, ilyen gyors és komoly pályákon pedig még soha sem mentem, ezért nagyon izgultam a verseny előtt.

A két pálya közül Szuhától tartottam egy kicsit, mert felhordásos, szűk, fák között kell menni… De amikor először lejöttünk rajta, apával egymásra néztünk és azt mondtuk, ez nagyon jó pálya. Zagyvaróna pedig csodálatos: gyors, technikás, nagyon tudni kell rajta helyezkedni. 

Fotó: Pál István Bence // Zagyva Dorka

Ez első körben még egy kicsit tapogatóztam, de aztán egyre jobban kezdtem használni az autót. Be mertem menni tőre, tudtam improvizálni, alkalmazkodni a változó körülményekhez. Nagyon élveztem. 

Ha az időeredményünket nézed, akkor látszik, hogy van hová fejlődnöm, de így első lépésnek ez nagyon jó volt. Büszke vagyok apára is, akinek szintén ez volt az első Salgó Rallyja, és nem sokkal több rutinja van a navigálásban, mint nekem a vezetésben, ennek ellenére hibátlan munkát végzett.

A következő verseny a Mecsek Rally lehet, ami közvetlenül a szóbeli érettségi után lesz. Nem tudom, hogy bevállaljuk-e. Utána viszont szeretnék minél többet időt autóban tölteni, minél többet tanulni a rallyról.

Fotó: Pál István Bence // Zagyva Dorka

Köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy elrajtoljak életem első Salgó Rallyján, köszönöm a szurkolást, a jókívánságokat, a lájkokat. Nagyon jól estek.“

Dorkánál csak édesapja, Zagyva Lajos volt elégedettebb, akinek szintén ez volt az első Salgó Rallyja, de úgy tűnik nem az utolsó, hiszen nagyon megtetszettek neki a pályák. 

„Nagyon pozitív tapasztalatokkal és mondhatom azt is, hogy élményekkel lettem gazdagabb – mondta. – Dorka ahhoz képest, hogy élete első ORB2-es versenye volt és most ment először gyors, valódi aszfaltos pályákon, szerintem nagyon jól teljesített. 

Fotó: Pál István Bence // Zagyva Dorka

Az első körben tapogatóztunk. Megbeszéltük, hogy nem megyünk gyorsan, a tapasztalatszerzés a cél, de Dorka betegesen nézi az időket. Szerinte nagyon rosszul jöttünk, de mondtam, hogy ne foglalkozzon vele. 

Zagyvarónán első körben 10:16-ot jöttünk, másodikban 10:04-et, harmadikban 9:59-et. Ez még messze nem pályacsúcs, de látszik rajta az egyenletes fejlődés.

Ami engem illet, rettenetesen koncentráltam a számolásra, de a navigálásra is. A gyorsaságin csak az itinert tudtam diktálni, ott semmire nem volt idő, hogy itt engedd ki, vagy oda helyezkedj. Etapon meg tudtuk beszélni a tapasztaltainkat, de már közel van Dorka ahhoz, hogy egy profi navigátor többet tud segíteni neki, mint én. 

Fotó: Pál István Bence // Zagyva Dorka

Bármennyire is hihetetlen, még én sem versenyeztem a Salgó Rallyn. Valahogy mindig kimaradt, de már látom, hogy nagy hiba volt. Mind a két pálya nagyon tetszett, nekem Szuha talán még jobban. Az pedig, hogy többször is keresztezzük a Zagyva folyót, megint csak nagyon különleges dolog volt számomra. Szerintem nem most jártam itt utoljára. 

Ahogy Dorka is mondta, a következő hetekben a tanulásra koncentrál, az a fontosabb. Ha az érettségi után készen áll a Mecsek Rallyra, akkor ott indulunk, ha nem, akkor megyünk a következő versenyen.“

Zagyva Dorka együttműködő partnere a Vértes és Vidéke Kft.