Zágon Zsolt

Amikor meghallottam a hírt, teljesen ledöbbentett. Az nem lehet, hogy ő csak úgy meghaljon és itt hagyjon bennünket. Ezt egyszerűen nem teheti meg, mert nélküle nem létezik a magyar rali.

Amikor önjelölt újságíróként a kilencvenes évek elején elkezdtem versenyre járni, ő már ott volt. Általában kamera volt a vállán, vagy autója csomagtartójában pakolászott, szaladt a dolgára, de ha futólag is, mindig volt egy-két jó szava az emberhez. Akkor már ő volt „A Zágon”, amihez nem is kellett semmi titulust rakni, mert ő külön intézménye volt a ralinak.

Egyszer már a frászt hozta ránk, amikor Miskolcon Tagaiék felborult Mitsubishije elütötte őt és komolyan megsérült a térde. Abban az időben a Tagai testvérpár sajtósaként dolgoztam, így a felépülését hivatalból is követnem kellett. Zágon első szavai azok voltak, amikor „hivatalos” minőségemben beszéltem vele, hogy csak azzal az egy feltétellel hajlandó meggyógyulni, hogy ha ez eset nem befolyásolja Tagaiék pályafutását. Mert természetesen csak magát okolta a dologért, és sajnált, hogy a versenyzőket annyira megijesztette sérülésével.

Aztán persze pár hét múlva már ott toporgott a gépátvételen, intézkedett, felvette a rendeléseket a videókra. „Á csak ide jöttem, nem megyek ki a pályára” – mondta. Néhány órával később már ott botorkált a murván. „Csak az első kanyarig megyek, van rá egy fél órám” – mosolygott, miközben minden lépését megszenvedte. Mondtam neki, hogy nem lesz jó, ha egy kanyarba állunk, mert előttem már kétszer estek el Tagaiék, előtte is egyszer, úgyhogy mi ketten csak vonzzuk a bajt. Mosolygott.

Persze Tagaiék beestek előttünk az árokba. Utána még évek múlva is azon viccelődött Zágon, hogy „nem állok melléd, inkább felsétálok egy kanyart”. Amikor pár évvel később a térdéről kérdeztem, azt mondta: „Rendben van! Térdelni nem tudok, de azt nem is akarok, úgyhogy nincs semmi baj!”

Hát ilyen volt ő. Egy igazi őrült, aki minden ellenkező hiedelem ellenére nem azért járt ralira, mert itt akart meggazdagodni. Egyszerűen szerette és nem tudott meglenni nélküle.

Alig pár hete volt, hogy utoljára találkoztunk. Most nem pakolt az autójában, hanem kamerával a kezében sietett. Pár szót váltottunk, kutyafuttában. Valami teljesen lényegtelen dologról, de arra emlékszem, hogy mind a ketten mosolyogtunk utána. Ezért volt jó találkozni vele a versenyeken. Meg azért, mert ő volt „A Zágon”, a magyar raliversenyek elengedhetetlen kelléke.

Hó, tükörjég, és egy majdnem medve – Wirtmann győzött a Hargita Rallyn

Győzelemmel kezdte a szezont Wirtmann Ferenc és Kerekes József a román bajnokság idei első futamán, a Hargita Rallyn. A Grawe Életbiztosító Zrt. által támogatott páros Ford Escort Mk II-ese egyszer ugyan megtréfálta őket és éppen csak elgurult a célig, a pályabejáráson pedig a hó és a jég és egy majdnem medve is rájuk ijesztett.

„Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a versenyről – mondta Wirtmann. – Minden a versenyzőkért történt és minden nagyon flottul zajlott.

Wirtmann Ferenc–Kerekes József, Ford Escort Mk II, Hargita Rally 2025 — Escort Mk II, Hargita Rally 2025

Szenzációs pályák voltak, egész héten egyetlen gödörrel sem találkoztunk. Egyedül az időjárás miatt aggódtunk, miután a pályabejárásra leesett a hó és tükörjég volt az aszfalt. A versenyre azonban lekotorták, felszórták, így nyoma sem maradt a hónak. A pálya széle ettől függetlenül felázott és ahol nem volt padkavédelem, ott elég kihordásossá vált. Észnél kellett lenni, de nem volt vészes.

Az Escort jól működött, bár egyszer ránk ijesztett, amikor elment a töltés. A gyorsasági felétől dadogott a motor, majd 120-nál végleg megállt. Kiraktam üresbe és begurultunk a célba. Szerencsénk volt, mert a célvonalon még kettővel, de átgurultunk, aztán jöttek a nézők és betoltak.

Az indítómotorral szokott gond lenni, a generátorral eddig nem volt. Az Escort motorja magas fordulaton eléggé rezonál, ez okozza általában a problémát. Szerencsére hosszabb etap következett, így a gyorsasági után a srácok megjavították és késés nélkül folytathattuk.

Nagyon jó hangulatú verseny volt, Kovács Levente barátom hívott meg, aki szintén egy Escorttal versenyez Romániában. Most nem tudott indulni, ezért végig velünk volt, segített mindenben. Ezúton is nagyon köszönöm a segítségét.

A nézők is fantasztikusak voltak, a rendezők pedig mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. Szívesen megyünk vissza máskor is.“

Na de mi a helyzet a medvével? Ami errefelé valóban gyakori és minden ide látogatónak felhívják a figyelmét, hogy nem játék.

„Ezt nekünk is többször elmondták – veszi át a szót Kerekes Joti. – Annyit beszéltek róla, hogy amikor a pályabejáráson az út szélén megláttam egy barna állatot, felkiáltottam, ott egy medve. Feri rám néz, azt mondja, te, az egy tehén. Tényleg az volt, csak barna. Hát így találkoztunk egy majdnem medvével.

Én is csak meg tudom erősíteni Ferit, hogy nagyon jól szervezett verseny volt. Az egyik etapon volt egy rövid módosítás, egy rendezvény helyszínét kellett elkerülni. Erre kaptunk több információt is, amin felül a rendező küldött egy videót, hogy pontosan merre kell kerülni. Ilyet korábban még nem tapasztaltam.

Feri fél év nem ült autóban, de ez nem látszott rajta. Szerintem lendületesen autóztunk. Nem volt sok ellenfelünk historicban, de ennek ellenére nem rossz győzelemmel kezdeni a szezont, főleg egy ilyen jó versenyen.“

Bár a Wirtmann–Kerekes páros az Országos Historic Rallybajnokság első futamát kihagyta, a második versenyen, a júniusi Mecsek Rallyn biztosan ott lesznek.

„A Mecsek Rallytól a teljes magyar historic szezont tervezzük – mondta Wirtmann. – Üzenem Zsírpapának, hogy Pécsen találkozunk. Viszek neki gumit, hátha azzal meg tud verni.“

A Textura Sport Club partnerei: Grawe Életbiztosító Zrt., Textura Zrt., Valvoline és Sonax

Schneer László: Kiengedtem, de nem kellett volna

A D csoport negyedik és a D1-es kategória második helyén végzett Schneer László és Róma Gábor a Zemplén Rallyn Gruppe 2-es Lada 21011-essel. A Grawe Életbiztosító Zrt. által támogatott versenyzőpáros elkövetett egy apró hibát, ami miatt szuper rallyval fejezték be a versenyt. A pályák minőségét azonban ettől függetlenül kritikán alulinak értékelték.

„Célba értünk, és talán ez a legnagyobb pozitívuma a versenynek – mondta Schneer László. – A Zsiguli végig tökéletesen viselkedett, bár ezek a pályák nagyon igénybe vették. Annyit húztuk a hátulját, hogy a hátfal elgörbült.

Az eredménnyel elégedett lehetek, főleg azok után, hogy elkövettem egy hibát. Egy jobb 4 után szándékosan kijjebb engedtem, hogy amikor adom a gázt, ne álljon keresztbe. Rámentünk a felázott részre, azonnal lecsúszott az eleje és felültünk az árokpartra. Egy karcolás sem esett az autón, de nem tudtunk kijönni, ezért szuper rallyztunk. Az én hibám volt, nem foghatom semmilyen körülményre.

Próbálok pozitív lenni, hiszen tudjátok, hogy imádom a Kerek Lámpást, valahányszor beleülök, mindig megfiatalodok, fantasztikus érzés ezzel a kocsival menni.

Azt azonban el kell mondanom, hogy gyalázatosak voltak a pályák és méltatlan körülmények között versenyeztünk. Amikor a Historic bajnokságot először kiírták Magyarországon, akkor a szövetség megértette, hogy öreg versenyautókról van szó, amikhez nagyon nehéz, vagy egyáltalán nem lehet alkatrészt beszerezni, ezért csak aszfaltpályán versenyzünk, ami nem üti szét a kocsikat.

Erdőbényén olyan aszfalton mehettünk volna, amiből nagyon kevés van Magyarországon, de az elején nem volt padkavédelem, ezért sártengerben csúszkáltunk a kiváló aszfalt helyett. A murvás rész nem a Historicnak való, a szervizparkban lévő sártengerről nem is beszélve.

A verseny egyetlen pozitívuma, hogy egy perc csúszás sem volt, minden pontosan zajlott. Viszont ha az egészet nézem, akkor elgondolkodok rajta, hogy van-e értelme itthon indulni. Nagyon szeretek a magyar közönség előtt menni, de bárhol jártam külföldön, ennél csak jobb körülmények között versenyeztünk.

De hogy egy pozitívummal zárjam, ez volt az idei első magyar bajnoki, ahol (Wirtmann) Ferivel mind a ketten célba értünk. Gratulálok neki is és az egész csapatnak is. A szerelőimnek pedig nagyon köszönöm az egészéves munkájukat. Nélkülük elrajtolni sem tudtunk volna.“