Zágon Zsolt

Amikor meghallottam a hírt, teljesen ledöbbentett. Az nem lehet, hogy ő csak úgy meghaljon és itt hagyjon bennünket. Ezt egyszerűen nem teheti meg, mert nélküle nem létezik a magyar rali.

Amikor önjelölt újságíróként a kilencvenes évek elején elkezdtem versenyre járni, ő már ott volt. Általában kamera volt a vállán, vagy autója csomagtartójában pakolászott, szaladt a dolgára, de ha futólag is, mindig volt egy-két jó szava az emberhez. Akkor már ő volt „A Zágon”, amihez nem is kellett semmi titulust rakni, mert ő külön intézménye volt a ralinak.

Egyszer már a frászt hozta ránk, amikor Miskolcon Tagaiék felborult Mitsubishije elütötte őt és komolyan megsérült a térde. Abban az időben a Tagai testvérpár sajtósaként dolgoztam, így a felépülését hivatalból is követnem kellett. Zágon első szavai azok voltak, amikor „hivatalos” minőségemben beszéltem vele, hogy csak azzal az egy feltétellel hajlandó meggyógyulni, hogy ha ez eset nem befolyásolja Tagaiék pályafutását. Mert természetesen csak magát okolta a dologért, és sajnált, hogy a versenyzőket annyira megijesztette sérülésével.

Aztán persze pár hét múlva már ott toporgott a gépátvételen, intézkedett, felvette a rendeléseket a videókra. „Á csak ide jöttem, nem megyek ki a pályára” – mondta. Néhány órával később már ott botorkált a murván. „Csak az első kanyarig megyek, van rá egy fél órám” – mosolygott, miközben minden lépését megszenvedte. Mondtam neki, hogy nem lesz jó, ha egy kanyarba állunk, mert előttem már kétszer estek el Tagaiék, előtte is egyszer, úgyhogy mi ketten csak vonzzuk a bajt. Mosolygott.

Persze Tagaiék beestek előttünk az árokba. Utána még évek múlva is azon viccelődött Zágon, hogy „nem állok melléd, inkább felsétálok egy kanyart”. Amikor pár évvel később a térdéről kérdeztem, azt mondta: „Rendben van! Térdelni nem tudok, de azt nem is akarok, úgyhogy nincs semmi baj!”

Hát ilyen volt ő. Egy igazi őrült, aki minden ellenkező hiedelem ellenére nem azért járt ralira, mert itt akart meggazdagodni. Egyszerűen szerette és nem tudott meglenni nélküle.

Alig pár hete volt, hogy utoljára találkoztunk. Most nem pakolt az autójában, hanem kamerával a kezében sietett. Pár szót váltottunk, kutyafuttában. Valami teljesen lényegtelen dologról, de arra emlékszem, hogy mind a ketten mosolyogtunk utána. Ezért volt jó találkozni vele a versenyeken. Meg azért, mert ő volt „A Zágon”, a magyar raliversenyek elengedhetetlen kelléke.

Rally Hungary

Zagyva Dorka: Eb ötödik idő, magyar szakaszgyőzelem a Rally Hungaryn

Igen változatos versenye volt Zagyva Dorkának és Zagyva Lajosnak a rally Európa-bajnokság nyitó futamán, a Rally Hungaryn. Az első napon egy ugratás után megsérült a hűtőjük, ami miatt kiestek. Másnapra megjavították a Peugeot 208 Rally4-est, amivel Dorka szárnyalt. Kedvenc szakaszán, Iszkán a 16 fős, Eb-sztárokkal tűzdelt RC4-es kategóriában ötödik időt autózott, a Peugeot Kupa értékelésében pedig megnyerte a szakaszt.

„Nagyon jó versenyünk volt – mondta Zagyva Dorka. – Szombaton a Kislőtéren egy gödör után jött egy bukkanó, ami annyira megdobta az autót, hogy orra estünk. Azonnal néztem a vizet és amint elkezdett emelkedni a hőmérséklete, tudtam, hogy vége a versenyünknek. 

Szerencsére nem sérült komolyan az autó, csak hűtőt és lökhárítót kellett cserélnünk, így másnap Szuper Rallyval visszaálltunk. Ennek azért is örültem nagyon, mert így mehettem a kedvenc pályámon, Iszkán és a nagy mumusomon, Tésen. Iszkán RC4-ben ötödik időt értünk el, ami egy 16 fős Eb-mezőnyben számomra óriási dolog. 

Fotó: Zagyva Dorka–Zagyva Lajos // Rally Hungary

Tés előtt egy kicsit féltem, az a pálya tavaly nagyon nem ment. Most úgy voltam vele, hogy csak végigmegyünk, nem itt kell megváltani a világot, de ahogy elrajtoltunk, éreztem, hogy sokkal jobban fekszik mint egy éve. A második körre pedig már nagyon vártam. 

Ezen a pályán éreztem a legjobban, hogy mennyit fejlődtem tavalyhoz képest. Nagyon büszke vagyok az ötödik időnkre, de tudom, hogy még sokat kell tanulnom. A verseny végén apu megdicsért, hogy jól mentem, nekem ennél több nem kell a veszprémi pályákon.“

Fotó: Zagyva Dorka–Zagyva Lajos // Rally Hungary

„Így van! – erősítette meg Zagyva Lajos, Dorka édesapja és egyben navigátora. – Most is csak jót tudok mondani róla. Az orra esés sajnos benne van a rallyban. Évtizedek óta megyek ezeken a pályákon, sok újat nem tudnak mutatni, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a bukkanó így megdobja az autót. 

Másnap nagyon jól ment Dorka. Iszkát imádta és szerintem most már Tést is szereti. Az, hogy az Eb mezőnyben ötödik időt autóztunk, várakozáson felüli, de a Peugeot Kupa szakaszgyőzelmet is nagyra értékelem. Sokat kell még tanulnia, ez nem is kérdéses, de látom rajta a fejlődést, nagyon odatette magát és büszke vagyok rá.“ 

Zagyva Dorka együttműködő partnere a Vértes és Vidéke Kft.