Zágon Zsolt

Amikor meghallottam a hírt, teljesen ledöbbentett. Az nem lehet, hogy ő csak úgy meghaljon és itt hagyjon bennünket. Ezt egyszerűen nem teheti meg, mert nélküle nem létezik a magyar rali.

Amikor önjelölt újságíróként a kilencvenes évek elején elkezdtem versenyre járni, ő már ott volt. Általában kamera volt a vállán, vagy autója csomagtartójában pakolászott, szaladt a dolgára, de ha futólag is, mindig volt egy-két jó szava az emberhez. Akkor már ő volt „A Zágon”, amihez nem is kellett semmi titulust rakni, mert ő külön intézménye volt a ralinak.

Egyszer már a frászt hozta ránk, amikor Miskolcon Tagaiék felborult Mitsubishije elütötte őt és komolyan megsérült a térde. Abban az időben a Tagai testvérpár sajtósaként dolgoztam, így a felépülését hivatalból is követnem kellett. Zágon első szavai azok voltak, amikor „hivatalos” minőségemben beszéltem vele, hogy csak azzal az egy feltétellel hajlandó meggyógyulni, hogy ha ez eset nem befolyásolja Tagaiék pályafutását. Mert természetesen csak magát okolta a dologért, és sajnált, hogy a versenyzőket annyira megijesztette sérülésével.

Aztán persze pár hét múlva már ott toporgott a gépátvételen, intézkedett, felvette a rendeléseket a videókra. „Á csak ide jöttem, nem megyek ki a pályára” – mondta. Néhány órával később már ott botorkált a murván. „Csak az első kanyarig megyek, van rá egy fél órám” – mosolygott, miközben minden lépését megszenvedte. Mondtam neki, hogy nem lesz jó, ha egy kanyarba állunk, mert előttem már kétszer estek el Tagaiék, előtte is egyszer, úgyhogy mi ketten csak vonzzuk a bajt. Mosolygott.

Persze Tagaiék beestek előttünk az árokba. Utána még évek múlva is azon viccelődött Zágon, hogy „nem állok melléd, inkább felsétálok egy kanyart”. Amikor pár évvel később a térdéről kérdeztem, azt mondta: „Rendben van! Térdelni nem tudok, de azt nem is akarok, úgyhogy nincs semmi baj!”

Hát ilyen volt ő. Egy igazi őrült, aki minden ellenkező hiedelem ellenére nem azért járt ralira, mert itt akart meggazdagodni. Egyszerűen szerette és nem tudott meglenni nélküle.

Alig pár hete volt, hogy utoljára találkoztunk. Most nem pakolt az autójában, hanem kamerával a kezében sietett. Pár szót váltottunk, kutyafuttában. Valami teljesen lényegtelen dologról, de arra emlékszem, hogy mind a ketten mosolyogtunk utána. Ezért volt jó találkozni vele a versenyeken. Meg azért, mert ő volt „A Zágon”, a magyar raliversenyek elengedhetetlen kelléke.

Wirtmann Ferenc

Wirtmann: Kuplung, szuperrally, de így is élveztük

Kalandos versenye volt Wirtmann Ferencnek és Kerekes Józsefnek a Salgó Rallyn. Az Országos Historic Rallybajnokság második futamán az első öt szakaszt megnyerték és vezették a versenyt, amikor elromlott a Ford Escort Mk II-es kuplungja, így a napi utolsó szakaszt ki kellett hagyniuk. Szombaton szuperrallyval visszaálltak, de a kihagyott gyorsasági miatt annyi büntetést kaptak, hogy az abszolút értékelésben a nyolcadik, D csoportban pedig az ötödik helyre tudtak felkapaszkodni.

Jó versenyt ígért Wirtmann Ferenc a Salgó Rallyra és a műszaki hibájuk ellenére is azt gondolja, nem tévedett az előrejelzéssel. 

„Tényleg jó verseny volt, jó pályákkal – mondja. – Ceredet nem kell bemutatni, az egyik legjobb magyar gyorsasági. Kazár rettentő gyors, bár most megnövelték a hosszát. A másik két pályát Katalinaknaként ismerjük. Elég durva, de igazi rally gyorsasági. Sok volt a murvafelhordás, a sár, verseny közben is esett az eső, mégis kevés defekt volt. Mi Jotival nagyon élveztük a pályákat. 

Az első öt gyorsaságit megnyertük, de már az elején probléma volt a kuplunggal, nem emelt ki. A hatodik szakaszon nem mertünk elrajtolni, mert ha bent maradunk a pályán, akkor vége a versenyünknek. Inkább bementünk a szervizparkba, ahol kicseréltük a kuplungot, így másnap folytatni tudtuk a versenyt.“

Fotó: Sári Péter // Wirtmann Ferenc

A szuperrallyt azonban a historic szabálya komolyan bünteti. 

„A historic sajátos szabálya szerint, ha ez első nap kiesel, akkor az addigi eredményeidet törlik és a kategória utolsó idejét kapod, plusz kihagyott gyorsaságinként öt percet – vette át a szót Kerekes Joti. – Ez nekünk összességében több mint 15 perc büntetést jelentett, de legalább versenyben maradtunk. Mivel szuperrallyztunk, a megszerzett pontjainkat is felezik, így számításaink szerint három pontot kaptunk, ami még mindig több, mint ha kiesetünk volna.“

A verseny második napján, szombaton így már nem kellett sietnie a párosnak és előkerültek a használt gumik is. 

„Előszedtük az összes kopott gumit, amit egyébként versenyre már nem raktunk volna fel, és elhasználtuk őket – mondta Wirtmann. – Zagyvarónát mind a háromszor megnyertük. Szuhára nem voltak jók a széles gumik, de mivel gyakorlatilag nem számított az időeredményünk, fent hagytuk őket és azzal mentünk. Ott mind a kétszer kikaptunk. 

Fotó: Sári Péter // Wirtmann Ferenc

Abszolútban 8., D csoportban 5., D3-as kategóriában pedig 4.-ek lettünk. Ennyit tudtunk kihozni a versenyből. A Mecsek Rally előtt át kell néznünk a kuplungot és a hidraulikát is. Amint megvan a hiba oka, tudjuk orvosolni. Remélem, a másik magyar klasszikus versenyen, Pécsen az eredményünk is jobb lesz. De ha csak annyira élvezzük Jotival, mint a Salgót, akkor már elégedettek leszünk.“ 

A Textura Sport Club partnerei: Grawe Életbiztosító Zrt., Textura Zrt., Valvoline és Sonax