Egy kivételével valamennyi gyorsasági szakaszt megnyerte Zagyva Lajos és Zagyva Dorka a Székesfehérvár–Veszprém Rally kétkerék-hajtású kategóriájában és a Peugeot 208 Rally4-gyel magabiztos győzelmet arattak mind 2wd, mind pedig RC4-ben. Abszolút értékelésben több négykerék-hajtású autót is megelőzve az igen előkelő 16. helyen végeztek. Zagyva Lajosnak a 2018-as Veszprém Rally óta ez volt az első kategóriagyőzelme ORB-futamon, míg Zagyva Dorka, mint navigátor győzelemmel debütált a Rally1-ben. 

Komolyan készült a Székesfehérvár–Veszprém Rallyra az apa–lánya csapat. Zagyva Lajos a tavalyi második helyért akart revansot venni, Zagyva Dorka pedig érthető izgalommal várta élete első Rally1-es versenyét, amelyen ráadásul édesapját szerette volna hozzásegíteni a győzelemhez.

„Az első gyorsaságikon kezdtem érezni, hogy mire is vállalkoztam – mesélte Zagyva Lajos. – Aki ismer, az tudhatja, hogy ha rajthoz állok egy versenyen, akkor az első helyért szeretek harcolni, de most fordult elő először, hogy Rally1-es futamon a saját lányom ült mellettem, akire pedig nyilván vigyázni akar az ember. Emiatt volt bennem egy kis tartás, de így utólag örülök, hogy Dorkával versenyeztem. Nagyon ügyes volt, tényleg minden elismerésem. Még egy olyan új szakaszon, mint Hegyesd, is tökéletesen lenavigált, pedig ott egyetlen ismerős kanyar sem volt, csak az alapján mentem, amit mondott.

Volt egy korai rajtunk, amit Dorka azonnal észrevett, mondta is, hogy apa hamarabb indultál. Á dehogyis, pont jó ritmusban kaptam el, de a végén neki lett igaza. Még ilyesmire is tudott figyelni.

Nehéz, de jó hangulatú verseny volt. A tempós részeken, ahol el lehetett engedni az autót, tudtunk valamennyit hozni még a négykerekeseken is, de például a Kislőtéren a mély homokból elég nehéz volt kigyorsítani a kétkerekes autóval.

Természetesen nagyon örülök a győzelemnek, így pedig hogy Dorkával szereztem, még értékesebb.“

Zagyva egyik legnagyobb ellenfele a fiatal titán, Hangodi Bendegúz volt, akinek nagy jövőt jósol. 

„Kis Hangodi szenzációs időket ment. Volt, hogy megvert, volt, hogy közel volt hozzánk. Nagyon sajnáltuk, amikor kiesett. Az ilyen adok-kapok viszi előre a rallyt, meg persze a fiatalok. Én öreg fejjel még eljövök pár versenyre, hogy idegeljem kicsit a fiatalokat, de előbb-utóbb eljön az idő, hogy meg fognak verni. Hangod Bendegúznál ez már nincs olyan messze.“

Zagyva Dorka, ahogy várható volt, elég nehezen találta a szavakat a verseny után, hiszen első Rally1-es futamán nyerni tudott, édesapját hozzásegítette négy év után az első győzelméhez, és hibátlanul teljesített egy igen komoly versenyt. 

„Elképesztő élményeket éltem át – nevetett Dorka. – Ahogy a verseny előtt is elmondtam, nagyon tartottam tőle, hogy mindenhová időben érkezzünk és nehogy ezen múljon a versenyünk. Ezt a feladatot sikerült megoldani. Hegyesd előtt pedig azért izgultam, hogy azt a rengeteg információt mind el tudjam mondani, de nem volt probléma egyikkel sem.“

Dorka az öröme mellett egy-két sztorit is megosztott, olyanokat, amiket édesapja a célban már el is felejtett. 

„Kislődön volt egy túlcsúszásunk egy bal 4-ben. Én bemondtam, de hamarabb jött, mint ahogy apa számított rá. Újra kellett indítani a motort, tolattunk, szóval sok idő ott maradt. A másik esetünk a Kislőtéren volt, ahogy kifordulunk az aszfaltra, van egy bal 34, amit megint csak bemondtam, de apa azt gondolta, hogy elfér és lecsúsztunk a fűre. Szerencsére nem találtunk el semmit.

Velem a legviccesebb szituáció az volt, amikor leszabályozáson mentünk és jött egy derékszög. Háromszor is bemondtam a kanyart, és már nyomtam a taposólemezt, de apa még mindig nem akart fékezni. Végül simán befordultunk. Hihetetlen, hogy milyen féktávot lehet venni ezzel az autóval, még murván is. 

Nagyon örülök a győzelemnek, nagyon örülök annak, hogy apával közösen nyertünk egy Veszprém Rallyt. Tudom, hogy ez neki milyen fontos. Most alig várom, hogy haza érjünk, letusoljak és lefekhessek. Azt hiszem, ma nem kell elaltatni, de holnap nagyon büszkén fogok ébredni. 

Köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette számunkra ezt a versenyt, a csapatunknak, a rendezőknek, a sportbíróknak, a szurkolóknak, de elsősorban anyának és apának.“