Ha esetleg valaki lemaradt volna Vizin Laci bácsi interjújáról a Rally Café októberi számában, amit a Jalta Ralin elért harmadik helyezése után adott, az most itt elolvashatja:

Pár nappal a verseny után milyen érzés ez a dobogós helyezés?

Nehéz lenne pontosan megfogalmazni: Nagyon jó. Nagyon örültem neki, hogy ilyen komoly eredményt tudtunk elérni. Miután láttam a rajtlistát, úgy vágtam neki a versenynek, hogy az ötödik helyet céloztam meg. A szombati első szerviz park után már negyedikek voltunk, akkor csillant fel az esély, hogy akár az ötödiknél is jobbak lehetünk. Az utolsó napnak a harmadik helyen vágtunk neki. Tisztában voltunk vele, hogy komoly eredményt érhetünk el, és nagyon szerettük volna Consanit magunk mögött tartani. Ez nem sikerült, de Protasov kiesett előlük, úgyhogy a harmadik hely így is meglett.

Milyen volt itthon a fogadtatás?

Nagyon jó. Már kint is sok gratuláló sms-t kaptunk, olyan emberektől is, akikkel már régen nem találkoztam, vagy akikről nem is gondoltam, hogy tudják a telefonszámomat. A (bajai) helyi tévétől is megkerestek, Ördögh Mixi rádiójában is szerepeltem. Nagyon jó érzés volt.

Ez az IRC dobogós helyezés mennyit segíthet a magyar ralisporton?

Biztos vagyok benne, hogy segített, és ez az egyik oka, amiért annyira örülünk ennek az eredménynek. Minél több ilyen eredménye van Magyarországnak, annál jobb lesz a magyar ralisport nemzetközi megítélése, és ha nem is lettünk hirtelen sztárok Magyarországon, de több helyen szerepeltünk, ahol népszerűsíthettük a ralit. Abban bízom, hogy a fiataloknak is meghoztuk a kedvét arra, hogy külföldön, akár az IRC-ben is szerepeljenek, és én lennék a legboldogabb, ha valaki minél hamarabb megdöntené a rekordomat és még jobb eredményt érne el a magyar ralisportnak.

Tehát javaslod a fiataloknak, hogy külföldön versenyezzenek?

Mindenképpen. De nem azért, hogy itthon ne induljanak. Egy IRC-futam teljesen más műfaj, de ez igaz a legtöbb külföldi raliversenyre is. Elmész egy idegen országba, ott szembesülsz vele, hogy milyenek a pályák, milyenek a szokások. Sokkal nagyobb kihívás egy ilyen verseny, nagyobb koncentrációt igényel már a pályáknak a feldolgozása is. Külön feladat, hogy megtanulj két felírásból itinert készíteni, úgy hogy nincs idő visszatolatni, megnézni még egyszer a kanyart. Ha ezt a képességet valaki elsajátítja, sokkal jobban fog bízni az itnerében, és sokkal gyorsabb is lesz. Ezt azonban Magyarországon nem tudjuk megtanulni. Az ország adottsága miatt nincs arra lehetőségünk, hogy minden évben más pályákon versenyezzünk. Az első IRC-futamunk 2009-ben az Ypres Ralin volt. Már ott éreztem, hogy ez egészen más feladat, mint itthon versenyezni, de ott még nagyjából be lehetett látni a pályákat. Aztán elmentünk a Sanremo Ralira, magas hegyek közé, ahol gyakorlatilag nincs egyenes szakasz. Mész a szerpentinen, az erdőben, befordulsz a sziklafal mögé. Ha nem hiszed el, amit az itineredbe diktáltál, akkor haza is mehetsz azonnal. Tavaly indultunk a Ciprus Ralin és az idén is tervezzük. A pályák, ha ugyanazok is lesznek, talán három-négy pontjára fogok emlékezni, többre nem. Még úgy is, hogy másodszorra indulunk azon a versenyen, akkor is teljes egészében az itinerre kell hagyatkoznom.

De gondolom, csak van előnye annak, ha már indultál egy versenyen és úgy mész oda.

Persze. Tavaly indultunk Jaltán, és bár mind a két nap egy gyorsasági után kiestünk, így is sok előnye volt. Kész itinerünk volt például, amit csak ki kellett egészíteni, de már eleve úgy mentünk ki, hogy tudtuk mire számítsunk, rá tudtunk hangolódni a versenyre. Az sem volt véletlen, hogy Andreas Mikkelsen nem Jaltán indult, hanem a Volkswagen Motorsport elvitte őt a Wales Rali tréningjére. Az idén nem indult a versenyen, de ha jövőre menne, akkor már van egy kész itinere és van némi elképzelése a pályákról. Ha ez neki számít, akkor gondolhatod, hogy nekünk is.

Ahogy itt mesélsz az IRC futamokról, eszembe jutott, hogy milyen jó érzés volt az első Ypres Ralidon látni a magyar zászlót a rajtdobogónál. Ez gondolom még most is ilyen jó érzés lehet neked, de magyar versenyzőként ott állni egy IRC-dobogón egészen más az országot képviselni.

Hogyne. Emlékezzél csak vissza pár héttel ezelőtt, az olimpiai közvetítésekre, hány sportoló érzékenyült el a dobogón, és nem csak azért, mert érmet nyert, hanem mert a hazájának nyerte. Jaltában nagyon megadták a módját a céldobogónak. Az első három helyezett autót felállították egymás mellé. Nagyon csinos fiatal lányok felvonultak az összes résztvevő nemzett zászlajával. Aztán a magyar zászlóval a kislány oda állt a mi autónk mellé. Avcival (a verseny török győztesével) még poénkodtunk is egy kicsit, hogy mi félig testvérek vagyunk, mert itt voltak nálunk 150 évig. Mosolygott rajta, de amikor a tiszteletére eljátszották a török himnuszt, akkor azért láttam, hogy könnybe lábadt a szeme. A magyar himnuszt természetesen nem játszották el, de ettől függetlenül nagyon jó érzés volt, hogy ott a dobogón Magyarországot képviselhettük.

Ezt a harmadik helyezést a Rally Café teljes szerkesztőségének nevében állíthatom, hogy nagyon nagy eredménynek tartjuk, de azt tudjuk, hogy nem volt ott az IRC élmezőnye. Ez nem von le az eredmény értékéből?

Nem. Tény, hogy nem volt ott Mikkelsen, Hänninen, Kopecky és még említhetnék nagyon sok kiváló IRC-versenyzőt, akár Sepp Wiegandot, Freddy Loixot, Bryan Bouffiert és még sorolhatnék legalább egy tucatot. Ha ők indultak volna a versenyen, biztosan nem lett volna esélyünk a dobogóra, és azt sem gondolom, hogy most ezzel a harmadik helyezésünkkel azt kellene gondolnom, hogy Cipruson majd Mikkelsennel fogok vívni. Ettől függetlenül nagyon kemény verseny volt, aminek a teljesítésért is nagyon meg kellett dolgoznunk. A céldobogón például azért nem voltunk versenyzői overallban, mert előtte volt annyi szünet, hogy haza tudtunk menni a szállodába letusolni. Az overallt felakasztottam a törülközőszárítóra, de egyszerűen még amikor vissza indultunk, akkor is csöpögött belőle az izzadság. Hallottam olyan hangokat Magyarországon, hogy nem volt ez olyan nagy eredmény, de nem kell ilyesmivel foglalkozni. Ki kell menni és meg kell mutatni, hogy képesek jobb eredményre. Szerintem Magyarországon nagyon sok nagyon jó képességű versenyző van, akik képesek ilyen vagy még jobb eredmény elérésére is. Remélem, hogy hamarosan ezt be tudják bizonyítani. Ettől függetlenül szerintem ez a harmadik hely nagyon jó eredmény és nagyon büszke vagyok rá.

58 éves vagy Laci bácsi, és az elmúlt 10-15 évben emlékszem, hogy folyamatosan fontolgattad a visszavonulásodat. Mikor vetődött fel ilyesmi utoljára?

Talán olyan sokszor nem gondolkoztam rajta. Az A-s Subarunál merült fel először, és emlékszem, hogy mindig azt kérdezted tőlem, miért nem próbálom ki a WRC-t. Kipróbáltam és akkor már szóba sem jöhetett a visszavonulás. Aztán próbálkoztam azzal is, hogy egyre kevesebb versenyen indulok, és szép lassan kikoptatom magam a raliból. Akkor meg előállt Budai Béla azzal az ötletével, hogy papa, hozzunk egy WRC-t, olyat, amilyet te szeretnél. Akkor lett a Subaru WRC, amivel két évet mentem. 2008-ban hoztam meg a nagy elhatározást, hogy az lesz az utolsó évem a magyar bajnokságban. Még hátra volt pár verseny, de éreztem, hogy nem lesz ez jó rali nélkül, és akkor találtam ki, hogy egy kétkerekes indulok pár IRC-futamon. Aztán lett belőle négykerekes, az idén pedig Puskádi Jani adott egy nagyon jó ajánlatot a Fabia Szuper–2000-esre. Ezzel eggyel kevesebb versenyen tudunk menni, mint terveztük, de így is nagyon megérte. Fantasztikus autó. Az Ypres Rali előtt itthon teszteltünk és már az első méterektől fogva vigyorogtam az autóban. Kár lett volna kihagyni.

Bernie Ecclestone-tól kérdezték, hogy mit csinál majd, ha nyugdíjba megy. Azt mondta, az a halála napján fog bekövetkezni. Paul Newman pedig még nyolcvan éves korában is autóversenyzett, ráadásul elég keményen nyomta. Te is az ő klubjukba tartozol?

Hát, fiatalabb nem leszek, de amíg ekkora élményt nyújt a versenyzés és meg tudom teremteni a feltételeit, addig biztosan csinálni fogom. Azt nem ígérem meg, hogy nyolcvan éves koromban is versenyzem még, mert nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Most úgy gondolom, hogy ha már 58-ig eljutottam, akkor 60 éves koromig biztosan folytatom. Jaltán az Eurosport egyik riporterének mondtam, hogy a senior kategóriát megnyertem. Kérdezte, hogy miért, hány éves vagyok? Mondtam, 58. Erre ő csak huhugott, hogy ő 49 és milyen öregnek érzi magát. Mondtam neki, hogy nyugodjon meg, a következő tíz éve még sz**abb lesz.

Van még olyan célod, amit a raliban el akarsz érni?

Persze. Szeretném magam jól érezni. Ha eredményre gondolsz, akkor nincs. Szeretek minden verseny előtt reális eredmény kitűzni magam elé, olyat, amiért meg kell küzdeni, de nem irreális. Az Ypres Rali előtt például az első 15-öt céloztam meg. Meg is kellett küzdenem érte, de sikerült. Jaltán az első ötben akartam végezni, de ha mondjuk csak hetedik lettem volna, akkor sem történt volna semmi. Mindig kell, hogy legyen célod, de nem ragaszkodom érte görcsösen.

Gyakran előfordul, hogy kisebb kategóriájú autóval is megvernek, mint például az Ypres Ralin, vagy most Jaltán. Ezt milyen feldolgozni?

Egyszerű. Nem csak az autó számít, hanem a sofőrök is. Ezeket a kis autókat általában fiatal tehetséges gyerekek vezetik, akik nagyon jól mennek. De hát nekik ez a dolguk. Én nem érzem szégyennek, ha a fiatalok megvernek. Ez az élet rendje. Az Ypres Ralin mentünk először a Skodával és nem akartam olyan hibába esni, hogy mindjárt az elején bekezdek és beesek az első árokba. Jaltán azt gondoltuk, hogy az utolsó napon tudjuk tartani (Robert) Consanit az N4-es Renault Mégane-nal, de gyorsabb volt nálunk. Mi sem mentünk lassan, amennyire tudtunk, siettünk, de így is megvert, úgyhogy el kell ismerni a teljesítményét. Szeretek a fiatalok ellen versenyezni, mert egészen más az életszemléletük, más világot képviselnek, és persze nagyon gyorsak, úgyhogy nem lehet mellettük lazsálni.

Azt mondod, hogy hatvan éves korodig biztos versenyzel. Ez még két évet jelent. Vagyis jövőre folytatod az IRC-t?

Egyelőre úgy tervezem, hogy igen. Egy N-es Subaruval akár öt versenyen is el tudnánk indulni, de ha megint sikerülne a Szuper–2000-essel menni, az sem lenne rossz. Ha viszont csak egy kisebb autóra lesz pénzünk, mint a Fabia R2-es volt, amivel az Azori-szigeteken mentünk, akkor az is nagyszerű lenne.